A csokoládé története

A csokoládé története

Tudták, hogy a kakaó és a csokoládé története majdnem 4000 évvel ezelőttig nyúlik vissza? És azt tudták, hogy a kakaó fontos szerepet játszott, mint fizetőeszköz az azték és a maja kultúrában?

Nagyon kevés olyan élelmiszer van, amelynek ilyen gazdag és ármányokkal teli története van, mint a csokoládénak. Amikor Hernando Cortés először behozta Európába és megtudta, hogyan lehet csokoládé italt készíteni belőle, nagy szenzációt keltett. Ez volt az az ital, amely valamiféle eretnekséget jelentett a többivel szemben. A kakaó és a csokoládé még ma is a misztikum és az élvezet jelképe. A csokoládé történetének tanulmányozása segít ezt megérteni.

I.e. 2000

A régészek és a kutatók megtalálták az első kis falu nyomait Hondurasban az Ulúa völgyében, ahol a kakaó központi szerepet játszott. Ott találták meg a legrégebbi ivóedényeket és tányérokat, amelyeket valaha is feltártak Latin Amerikában. A kutatások szerint, ezeket az edényeket kizárólag a „Xocoatl”, az eredeti kakaóital elkészítéséhez és fogyasztásához használtak. A történészek úgy tartják, hogy ez a kis falu a csokoládé születésének szimbóluma.

200-900

A kakaó a maja mezőgazdaság és vallás egyik építőköve. A kakaó luxuscikk volt, amelyet értékes ajándékként ajánlottak fel magas rangú vezetők temetésén. A tudósok a sírokban terrakotta tárolóedényeket találtak fedővel és fogantyúval, amelyek sötétbarna porral voltak megtöltve, ez a por a csokoládéital maradéka, amelyet felajánlottak az elhunytnak.

Az egyik ősi maja mitikus „szent könyvben”, a Popl Vuh-ban olvashatunk a Teremtésről szóló történeteket, maja mondákat és leírásokat a maják győzelmeiről és eközben gyakran említést tesznek a kakaóról is. Elmesélnek egy történetet az isteni ikrekről, akik megszabadították a világot a démonoktól. Találtak olyan illusztrációkat, amelyeken ezeket az ikerfiúkat ábrázolták és ezeken az ikrek kakaóval töltött vázákat ajánlanak fel az isteneknek.

Egy másik szent maja könyv, a Chilam Balam szintén említi a kakaófát: jelképesen ábrázolja a szent fát, amelyet a „Sötét korszakban” ültettek, hogy a szél négy irányát jelölje a Fény érkezése előtt.

A kakaó nagyon fontos szerepet játszott a maja társadalomban, mint fizetőeszköz. A kakaó elnevezése szintén utal a pénzügyi értékére. A „cacau” ige eredetileg azt jelentette, hogy „venni attól, aki gyalogol, vagy földet művel”. Az átvenni-t úgy fordíthatjuk, hogy kicserélni, fizetni vagy akár elkészíteni azt. Ez a kakaó fizetőeszköz voltára utal.

A maja és később az azték kultúrában szintén számos összetett szó létezett, amelyben a kakaó szerepelt úgy, mint nocacau (az én pénzem) vagy mocacau (a te pénzed). A spanyolok megtartották a kakaó szót, miután világos lett számukra, hogy a kakaóbabhoz, a fizetőeszközhöz kapcsolódik. Ezért a spanyolok meg voltak győződve róla, hogy a cacau név a kakaófajtákra vonatkozik.

900-1500

A toltékok után az aztékok telepedtek le Mexikóban 1300 körül. Az aztékok a toltékok leszármazottainak nyilvánították magukat, és okos politikájuk képessé tette őket arra, hogy meghódítsanak egy hatalmas területet, amely lefedte a korábbi maja birodalom nagy részét. Az ősi tolték szokások és a vallás kulcsszerepet játszott az azték kultúrában. Az aztékok is a tolték királyt, Quetzalcoatl-t imádták, amely ismét egy kapocs az aztékok és a kakaó között.

A legenda szerint Quetzalcoatl a kakaót az istenektől kapta ajándékba. Az volt a feladata, hogy a mennyből eljuttassa az emberekhez és tanítsa meg őket a termesztésére. Quetzalcoatl jól végezte a feladatát. A királysága, Tula, alattvalói szakértelmén alapult, akik ezüstöt olvasztottak, majd feldolgozták, zöld drágaköveket munkáltak meg és szakértelmüket Quetzalcoatl isteni erejének tulajdonították. A tolték kultúra virágzott és nagy gazdagságukat a házaik, az ezüstjük és a zöld drágaköveik, a fehér kagylóik mutatták, valamint a termékeny talajuk, amely bőséges kukorica, gyapot és kakaótermést biztosított.

Minden megváltozott, amikor a varázslók elterjesztették hazugságaikat Tulában. Egyikük, Titlacauan, egy különleges italt ajánlott Quetzalcoatl-nak, amely örök fiatalságot hoz számára és visszavezeti a Paradicsomba. Ez mérgezett italnak bizonyult és Quetzalcoatl elméjét megbetegítette, aki ezután felégette az összes házat és kakaóültetvényt Tulában. Azután eltűnt a tutajával a nyílt tengeren, és soha nem látták újra. Szerencsére azonban nem égett meg az összes kakaófa. A kakaótermesztés folytatódhatott.

1500-1700

Európa 1502-ben ismerte meg a kakaót és a csokoládét. Ez volt az az időszak, amikor a spanyol hódítók és Kolumbusz Kristóf elindultak az Újvilágba. Amikor Honduras közelében elérték Guanaja szigetét, a helyi lakosság eléjük ment, hogy üdvözölje őket és csónakjaikat kakaóbabbal rakták tele.

Amint felajánlották ezt az értékes ajándékot Kolumbusznak, néhány bab a vízbe esett. A mexikóiak a víz alá merültek, hogy megmentsék a babokat, mintha a világ legértékesebb dolgai lennének. Ez lenyűgözte a spanyolokat. Azonban először nem igazán értették meg a kakaó értékét.

Cortés folyamatosan hódította meg a területeket és hamarosan kakaó ültetvényeket kezdett telepíteni az egész területen. Meg volt győződve róla, hogy ugyanazt a gazdagságot hozza meg számára, mint az arany, amiben korábban reménykedett. A spanyol hódítók is használták a kakaót helyi fizetőeszközként, rabszolgákat, ételt, italt vettek rajta. Azt is felfedezték, hogyan kell tápláló, isteni italt készíteni belőle, a xocoatl-t, azaz a csokoládét.

A csokoládé ital készítéséhez az aztékok először kinyitották a kakaó hüvelyt, kivettek 30-40 babot és néhány napig a napon szárították őket. Azután egy nyitott tűz felett megpörkölték a babokat, amelyek lenyűgöző édes illatot árasztottak. Azután egy súlyos hengerrel összetörték őket és egy bizonyos ívesre csiszolt kőfélével fűszereket, gyógynövényeket és piros paprikát adtak hozzá, hogy egy vörös pépet kapjanak. Ezt a pépet vízben felolvasztották és egyik edényből a másikba öntögették, amíg habos nem lett. Ez a zsíros és sima hab tette az italt ízletessé az aztékok szerint.

A spanyolokat eredetileg pusztán a kakaó gazdasági értéke érdekelte. A csokoládé italt nem is tartották ízletesnek. De néhány évtizeddel később az aztékok meggyőzték a spanyolokat a kakaó, a kakaóvaj és a csokoládé ital nagyszerű tápértékéről és gyógyhatásáról.

1528-ban Cortés behozta az első kakaóbabokat Spanyolországba, miközben a spanyolok fenntartották és ösztönözték a kakaó művelését Latin Amerika egy meghatározott területén. Ők uralták és monopolizálták a kakaó piacot.

A csokoládé megérkezik az Európai kontinensre…

Amikor a csokoládé megérkezett Európába, először inkább gyógyszernek tekintették, mint ízletes élelemnek. Ez az azték hitvilágba nyúlt vissza. A csokoládé erősítette a testet és fizikailag is stimulálta a szervezetet. Az első hivatalos nyilatkozatot Bonavontura Di Aragon, Richelieu bíboros testvére adta ki, mely szerint a csokoládé elősegíti a lép és más egyéb emésztési funkciók működését.

A csokoládé gyógyszerként való besorolásának egy másik példáját egy csokoládé receptben találjuk, amelyet a spanyol orvos Antonio Colmenero de Ledesma 1631-ben adott közre. Ez egy ősi azték recepten alapult, de a keserű ízt virágok és gyógynövények –úgy mint vanília, ánizs, fahéj, mandula, mogyoró, Alexandria rózsái -- hozzáadásával emelték ki.

A XVII. században a gyógyszerészek és az orvosok a működő és kipróbált gyógyszereiket gyakran a csokoládé receptjéhez adagolták. A csokoládé íze sok gyógyszer keserű és rossz ízét elfogadhatóbbá tette.

A XVII. és XVIII. században a csokoládét rendszerint orvosilag írták elő vagy a gyógykezelés részeként alkalmazták mindenféle gyengélkedés és betegség esetén. A holland Bontecoe doktor a megfázás és köhögés hatékony ellenszerének tartotta. A francia Lémery doktor szerint elősegítette az emésztést és a termékenységet, valamint erősítette az immunrendszert. A csokoládét még agyserkentőnek is tartották, amely erősíti az ember szellemi teljesítőképességét és még a depresszióban szenvedőkre is jó hatással van. Ezeket a tényeket egész Európa szerte igazolták az orvosok: Bonteco, Brillat-Savarin, Lémery és sokan mások.

Az aztékok által feltalált csokoládéital receptje olyan széles körben lett elfogadott a gyógyhatásai miatt, hogy a csokoládé a kuruzslók visszaélésének az eszközévé is vált, akik bizonyíték nélküli különleges előnyöket is tulajdonítottak neki. A csokoládé a hamisítás és a csalás eszközévé is vált: sokszor a hulladékot használták fel (pl. az olcsó kakaóhéjat) az értékes kakaóbab belseje helyett.

…. és végül mint egy édes különlegesség

Benzoni .-- a spanyol hadseregnek dolgozó felfedező – 1565-ben első alkalommal írja le úti jegyzeteiben, hogy hogyan készül a kakaó ital. A spanyolok megtartották a titkot a világ más részei előtt, abban a reményben, hogy megtarthatják a kakaó kereskedelmi monopóliumát.

Azonban az édes csokoládé receptjét az Oaxaca-ban ( Mexikó ) lakó apácáknak köszönhetjük. Ők úgy népszerűsítették a csokoládé italt a kolóniák lakosai között, hogy mézet, fahéjat és nádcukrot adtak hozzá. A spanyol szerzetesek voltak, akik behozták az első édes finomságot Spanyolországba 1590 körül. Ők mézzel és vaníliával édesítették a csokoládé italt. Az az édes érzet, amit kifejlesztettek, képezi az alapját a mai csokoládé recepteknek.

1606-ban egy Carletti nevű itáliai kereskedő felfedte a kakaó és a csokoládé ital elkészítésének titkát az itáliaiaknak. Carletti a kakaót és a csokoládét Nyugat-Indiában és Spanyolországban kóstolta meg. Olyan szenzáció volt számára, amelyet meg akart osztani itáliai honfitársaival.

Itáliában ez igazi csokoládé mániához vezetett, csokoládézók nyitásával az összes nagyobb városban. Perugia városa lett az itáliai csokoládévilág központja. Velencében jelentek meg az első csokoládé boltok.

A kakaót fenyegető veszély

A XVII. században a kakaó ültetvényeket túlművelték, amellyel kimerítették a talajt. Másrészt a gyarmatokon betegségek és járványok terjedtek el, amely drámai módon sújtotta a népességet. Emberek százezrei haltak meg, nem volt elegendő helyi munkás és a spanyolok nem tudtak elegendő férfi munkaerőt találni, hogy a kakaó ültetvények ezreit gondozzák. Ezen a ponton veszélybe került a kakaó jövője.

1700 és 1900 között

Amikor a XVIII. században az empirikus tudósok, mint Pascal és a többiek lefektették a modern tudomány alapjait, a csokoládé gyógyászati lehetősége a háttérbe került, míg tápértéke és remek íze előtérbe. A csokoládéital receptje ugyanakkor egyszerűbb és letisztultabb lett: kakaó, cukor, vanília és tej vagy víz lettek a fő összetevők, míg a pézsma,a borostyán és a gyógyászati összetevők kimaradtak belőle. A jó csokoládé ízének élvezete fontosabb lett, mint a különféle gyengélkedések gyógyítási lehetősége.

Ma sok csokoládé múzeumban gyönyörű kollekciókat láthatunk XVIII. századi porcelánokból, amelyeket csokoládéivásra használtak. Ebből logikusan arra következtethetnénk, hogy a csokoládéital fogyasztása nagyon népszerű lehetett akkoriban. A valóság azonban éppen az ellenkezője: a csokoládéital fogyasztása messze alul maradt az addigra már népszerű kávé és tea fogyasztásához képest és a magas ára miatt ritka alkalmakra volt korlátozva és csak a társadalmilag magasabb rangúak élvezhették.

Egy teljes csokoládé porcelán készlet nem jelentett mást, mint a gazdagság bizonyítékát, mivel azt jelentette, hogy azok az emberek megengedhették maguknak a rendszeres csokoládé fogyasztást. Tehát a csokoládé fogyasztás igencsak korlátozott maradt akkoriban és a csokoládé porcelán készlet csak a család vagyonának fokmérője volt.

1725-ben Henry Sloane botanikus megírja az első teljes monográfiát a kakaófáról.

1728-ban a A Fry család megalapítja az első csokoládégyárat Bristolban ( Egyesült Királyság ), hidraulikus gépeket és felszerelést használva a kakaóbabok őrléséhez.

1732-ben egy Debuisson nevű mesterember feltalált egy asztalt a kakaó őrléséhez. Még mindig szükség volt emberi erőre, de a feldolgozást hatékonyabbá tette és a kemény munkát egy kicsit kényelmesebbé.

1737-ben a kakaófa Linnétől megkapja hivatalos latin nevét: Theobroma cacao. Az elnevezés a fa mítikus származására utal és szó szerint azt jelenti: „ kakaó, az istenek eledele”.

Bár a kakaó Amerikából származik, az Egyesült Államok csak 1765-ben ismerte meg a csokoládét. John Hannon, egy angol állami megbízott hivatalnok mutatta be először ott. Dr. James Baker-rel együtt Massachusettsben megépítették az első csokoládégyárat.

A történészek máig vitatkoznak arról, hogy ki gyártott elsőként olyan szilárd formájú csokoládét, amelyet ma ismerünk. A brit Fry család állítja, hogy ők dobták piacra az első táblás csokoládét 1846-ban, ami fontos történelmi lépés volt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a csokoládét eredetileg főként italként fogyasztották. Felhasználták néhány kekszhez és süteményhez, de soha nem szilárd formában. A kakaó és a csokoládégyártás fejlődése és az iparosítás lehetővé tette, hogy a csokoládénak új, kreatív formákat adjanak és ez örökre megváltoztatta a megjelenését.

Baker és Hannon után – egy másik fontos személy a csokoládé történetében – Ghirardelli, aki egy olasz cukrász volt. Gyakran utazott Peruba és elkezdte exportálni a kakaóbabot San Franciscóba, hogy eladja azt az aranyásóknak. 1860-ra Ghirardelli véletlenül felfedezte hogyan lehet előállítani majdnem teljesen zsírmentes kakaóport. Az egyik alkalmazottja beletette a maradék őrölt kakaóbabot egy pamut zsákba és otthagyta éjszakára. Másnap reggel Ghirardelli észrevette, hogy a kakaóvajat beszívta a pamut zsák és kiszivárogtatta a padlóra. Ghirardelli később kitalált egy módszert a kakaóvaj kivonására az őrölt kakaóból és ily módon egy jól oldódó kakaóport hozott létre.

1865-ben a csokoládét vegyítették mogyorókrémmel Olaszországban és megszületett az első „gianduja”. Ez nagyon népszerű recept lett, amely a „gianduietti”, a giandujából készült kicsi bonbonok sikeréhez vezetett.

Henri Nestlé feltalált egy módszert, hogy elpárologtassa a folyadékot a tejből és ily módon létrehozta a tejport. Egy tökéletes találmány, amely az első táblás tejcsokoládék gyártásához vezetett Svájcban. Híressé tette őket és ez a mai napig is tart.

A XVIII. század közepén a szilárd csokoládé még darabos, durva összetételű volt és távol állt a mai sima, egyenletes csokoládétól. Ismét Fry volt az, aki finomította a gyártási eljárást és így egy egyenletesebb, homogénebb csokoládépasztát hozott létre. a szilárd csokoládé minősége javult ezzel a módszerrel és ez ösztönözte a Fry családot arra, hogy megalkossák az első táblás csokoládéjukat.

A XIX. század végén sok európai országban törvényekkel védték a csokoládét, mert ekkorra a csalások széles skálája alakult ki: sok gyártó olcsó csokoládét gyártott úgy, hogy a kakaót kakaóhéjjal helyettesítette és a kakaóvajat pedig egyéb zsiradékkal. Ugyanekkor sok kormánynak nőtt a felelősségérzete a biztonságos és tiszta élelmiszerek iránt.

1900-tól napjainkig

A XX. század elejéig a csokoládé a gazdag és híres emberek kiváltsága maradt. A csokoládé rendkívül megdrágult a XIX. századi magas kakaó és cukor árak következményeként. A csokoládé gyártók számára a csokoládé piac növekedését csak úgy lehetett elérni, ha a magas jövedelmű csoportok számát növelik.

1900 körül a csokoládé két fő összetevőjének ( a kakaónak és a cukornak ) az ára rendkívüli mértékben visszaesett. Ráadásul a kakaó kereskedelem liberalizálása és a kakaóra kivetett állami adók megszüntetése a kakaó és a csokoládé növekvő demokratizálásához vezetett. Következésképpen, 10 éven belül, a csokoládé elérhetővé vált a növekvő létszámú főként középosztálybeli fogyasztók számára a XX. század első felében.

Olaszországban Francesco Buitoni, az ismert tésztagyártó család rokona, 1907-ben kezdi el fejleszteni csokoládé vállalkozását. 1922-ben feltalálja és piacra viszi a híres „baci”-t, amely csókot jelent olaszul. Ezek apró csokoládék, ezüst papírba csomagolva, amelyek szerelmi üzenetet tartalmaznak. A csokoládé és a romantika összetartoznak.

A világ leghíresebb csokoládé cégei is ugyanekkor kezdték el az üzleti vállalkozásaikat: Neuhaus és Godiva Belgiumban, La Maison du Chocolat és Fauchon Franciaországban, Lindt, Suchard és Sprüngli Svájcban.

Az 1820-as évek kezdetén az Egyesült Királyság egészen egyedi csokoládé ízt fejlesztett ki. Ez a csokoládé sötét színű volt és gyakran kombinálták erős ízekkel úgy mint mentolos krém, rózsa és ibolya krém vagy gyömbér. A története szorosan összekapcsolódik a brit királyi családdal: a vállalatokat ( Charbonnel & Walker - 1825, Ackermans Chocolates – 1919, Bendicks of Mayfair) őfelsége Viktória királynő nevezte ki. Néhányan közülük még mindig kapcsolatban maradtak a királyi családdal és még mindig ugyanazt a lenyűgöző és hagyományos csokoládékat gyártják.

1912-ben Belgiumban Jean Neuhaus, a híres Neuhaus márka alapítója, feltalált egy olyan csokoládékagylót, amelyet meg tudott tölteni tejszínnel vagy mogyorókrémmel. Ő találta fel az igazi belga csokoládét: a pralinét. „Mire is jó egy értékes, de sérülékeny praliné egy megfelelően szép és elegáns csomagolás nélkül, amely megóvja attól, hogy összetörjön?” Jean Neuhaus 1920-ban megtalálta a választ rá. A probléma megoldására egy megfelelő csomagolást tervezett a pralinéhoz: a híres négyszögletes dobozt ( ballotinnak is nevezték), amely a mai napig óvja a belga csokoládét az egész világon.

A XX. század eleje fellendülést hozott a csokoládé gyártás iparosításában egész Európában. Belgiumban pl.2200 embert foglalkoztattak 1910-ben és ez a szám 6180-ra nőtt 1937-ben.Ez tisztán mutatja a mennyiségi termelés növekedését.

Úgy tűnt, hogy Belgium az újítások és fejlesztések élvonalába került Európa más részeihez képest, gyors termelési technológiát és új marketing technikákat alkalmaztak. 1920-ban a Kestekides család piacra dobta Leonidas márkanéven pralinéit és csokoládés cukrászsüteményeit. Ezeket először Belgium legforgalmasabb utcáin kirakatokon keresztül árulták alacsony áron, később Európába és a világ más részeire is eljutott.

Az 1920-as évek egy másik belga találmánya a kisebb tábla csokoládé. A kb. 150g-os csokoládék rendkívül népszerűek voltak Európa szerte. Belgium volt az első, aki lecsökkentette a méretet 30 és 45g-ra és ezt tábla formába öntötte. Később sok külföldi gyártó átvette ezt a módszert. A kis tábla csokoládé igen népszerű lett, mint egy megengedhető falat az élvezetből.

Az I. világháború után a csokoládé lassan, de biztosan új státuszt szerzett Közép- Európában és az Egyesült Államokban, amely a különleges édességet tömegfogyasztásra szánt élelmiszerré változtatta. Az I. világháború előtt a munkásosztály Európában csak nagyon különleges és ritka alkalmakkor – mint karácsony vagy születésnapok – élvezhette a csokoládét. Az alacsony jövedelmek és a magas árak miatt még mindig luxuscikknek számított. Az I. világháború után minden megváltozott a csokoládégyártás automatizálásával és ebben Belgium az élen járt.

A csokoládétermékek fejlesztése is magas szintre jutott. Már nemcsak csokoládéitalt és pralinét állítottak elő, hanem megjelent az üreges csokoládé figurák, a csokoládé szeletek, a töltött tojások, kekszek és jégkrémek véget nem érő sorozata.

A törökországi csokoládégyártás kezdete is erre az időszakra esik. A csokoládé növekvő népszerűségével Európában és a fő márkanevek kialakulásával egy időben. 1924-ben Isztambulban megalapították az ElitÇikolata ve Şekerleme San. A. Ş. elnevezésű csokoládégyártó céget. Működésének kezdeti éveitől a cég csokoládét, kakaóport, karamellát és cukrászati árukat gyártott és Törökország csokoládé iparának a vezetője lett török márka nevével.

A II. világháborútól napjainkig a munkások és hivatalnokok valamint a legmagasabb jövedelemmel rendelkező rétegek közötti különbség a csokoládé fogyasztás mennyiségében majdnem teljesen eltűnt. Úgy látszik, mintha a munkások jobban kedvelnék a táblás csokoládét és a kisebb csokoládékat, míg a tehetősebb rétegek inkább a pralinékat részesítenék előnyben.

A csokoládé sikerének fő oka az alacsonyabb jövedelmű családok körében nem csak az alacsonyabb ár volt, amely az 1930-as és 1940-es években kialakult. A történészek kimutatták, hogy a két világháború között és után a csokoládé volt a legolcsóbb kalóriadús élelmiszer, a tojáshoz és a húshoz viszonyítva. Sok munkás ezért úgy tekintett a csokoládéra, mint egy ízletes és kellemes élelmiszerre, amely segített gyorsan regenerálódni a nehéz munka után.

Az az általános hit, hogy a csokoládénak erősítő hatása van, ami a szerelmi életet is befolyásolhatja, valamint az a tény, hogy a korábbi luxuscikk elérhetővé vált, nagyon vonzóvá tette a csokoládét. A csokoládé piac jelentős növekedése a két világháború között és az 1980-as években következett be. Fogyasztása egyre inkább beépült a napi étkezési szokásokba.

Az új termékek fejlesztése által a csokoládé egy nagyra értékelt íz bomba lett az új és nagy tápértékű élelmiszerek körében.

Az 1980-as években egy új életmód bontakozott ki, amely a jó fizikai állapotra és az egészségre koncentrált az étkezési szokások átalakításával, ezért alacsonyabb kalória tartalmú és diétás élelmiszerek jelentek meg. Azonban a csokoládé – mint egy tökéletes kisméretű íz bomba -- népszerűsége megmaradt a sokféle étrend és tornagyakorlatok mellett.

Az 1990-es évektől sok fogyasztó kiegyensúlyozottabb és mértékletesebb hozzáállást tanúsított általában az élelmiszerek iránt, mint a 80-as években. Az egészség fogalma nagyon szorosan összekapcsolódott azzal, amit eszünk. Azonban amíg a 80-as években megtiltottak és kizártak mindenféle cukrot és zsírt az étrendünkből, a 90-es évek visszahozták ezeket, csak mérsékeltebb és gyakran tisztább, természetesebb formában: bio, kóser és 100%-ban növényi csokoládékat kezdtek el gyártani.

A nagy különbség az volt a 90-es évektől kezdve, hogy az egészséges és az élvezetes étel egyaránt fontos volt. Ez megmagyarázza, hogy miért maradt a csokoládé népszerű: emberek milliói számára a csokoládé kivételes élvezetet jelentett és mértékkel fogyasztva egészségesnek számított.

A 90-es évek végén és a XXI. század elején új impulzust kapott a csokoládé. Világszerte egyre több és több fogyasztó keres olyan élelmiszert, ami ízletes, de egyben egészséges is a szervezetünk számára. A kakaóval és a csokoládéval kapcsolatos tudományos kutatások a mértékletes kakaó és csokoládéfogyasztás sok előnyös tulajdonságát tárták fel és még újabbak is várhatóak. Lehet, hogy a XVII. századi spanyol doktoroknak és tudósoknak igazuk volt abban, hogy a kakaóbab és a csokoládé hozzájárul az egészség fenntartásához.

Az új fejlesztések más példái azok a csokoládék, amelyeket inulinnal és oligofruktózzal( 100%-ban növény élelmi rost) gazdagítanak és ezek elősegítik a hasznos bifidus baktériumok növekedését. Vagy az olyan csokoládé, amely tejcsokoládé ízű, de a tejet rizsporral helyettesítik, így laktózmentes lesz. A rizspor kitűnő ízt ad a csokoládénak és fogyasztható lesz tejallergiások vagy laktóz érzékenyek számára is.